A digitális múzeum – röviden, dimu – a digitális technológiák múzeumi alkalmazásait öleli fel a kiállítási élmény kiterjesztésére, mind az ismeretszerzés módját, mind annak helyét és idejét illetőleg. A digitális múzeum kifejezést 2010-ben kezdtem el használni hazai szakmai körökben, jelentését megkülönböztetve a múzeumi állomány-digitalizációtól, vagy a közelmúltban elterjedt online kiállításétól.
A magyar megnevezés, csakúgy mint a széles körben használt angol verziója (digital museum) tágan értelmezett, vagy éppen esetenként szűkített célú – például a digitális térben létező virtuális kiállítást, gyűjteményi hozzáférést jelző – használata is mutatja, hogy egy új, a technológiával együtt folyamatosan változó, egyes zsánerek kialakulása mellett új lehetőségeket, együttműködési formákat és múzeumi szerepeket indukáló interdiszciplináris terület.
A digitális múzeum a több mint 50 éve már saját tudományos folyóirattal fémjelzett digitális bölcsészet (Digital Humanities) tudományág egy részterületének is tekinthető. A kreatív, elbűvölő, esetenként művészi jegyeket is magán viselő, dedikált alkalmazások sokaságán túl napjainkban lehetünk tanúi, sőt részesei a tudományággá válásnak, mind a „jó digitális alkalmazás” rövidebb és hosszabb távú sokféle lehetséges hozadékának feltérképezését, mind általános tervezési elveit és gyakorlatát illetőleg.
A lehetőségek tárháza
A digitális technológiák tárháza merőben új, izgalmas lehetőségeket kínál a múzeumok számára a kiállítási tartalomközvetítésre és a látogatói részvételi attitűd formálására, a múzeum fizikai terének és a múzeumlátogatás időbeli élményének a kitágítására. Az információs társadalomra jellemző kommunikációs, ismeretszerzési és szabadidős szokások a múzeum szerepének és látogatókkal való kapcsolatának újragondolásához vezetnek. A digitális technológiák arzenálja eszközöket nyújt az internet-generációk becsábítására is, mely hosszabb távon a múzeum jövője, társadalmi beágyazottsága szempontjából létfontosságú.
A múzeumi állomány digitalizáció önmagában hatalmas és sok kiállítási alkalmazás alapjául is szolgáló tevékenysége, valamint a restaurálást, a feltárást és tudományos kutatást támogató digitális alkalmazások nem állnak fókuszban, kivéve azokat, melyek a szélesebb közönség számára is használhatóak.